A világ legszebb helyén élnek, csak nem tudnak róla

2016. július 14. 15:29 - koborandi

  • Ha arra kérlek, hogy képzeld el a Borneón élő embereket, akkor milyen kép ugrik be?
  • Semmilyen, mert fogalmad sincs, hol van Borneó?
  • Dél-Kelet Ázsia, egy bazinagy sziget Indonézia és a Fülöp-szigetek között, északi része Malajziához, déli része Indonéziához tartozik és az érintetlen dzsungeleiről, hegyeiről és bennszülött törzseiről híres.

bornei_map.png

  • Na most?

Mielőtt idejöttem, meg voltam róla győződve, hogy itt mezítlábas, félmeztelen, tetovált törzsi arcok élnek, akik a dzsungelben  laknak bungalókban és szellemeket idéznek esténként.

Nagyjából egész Malajziát így képzeltem, és ezt a kolonialista, nyugati gondolkodásmódot elég jól (mondjuk szándékosan) tükrözi a blogom még Budapesten készült dizájnja is (amiért nagy köszönet Pistinek).

Dzsungelből légkondiba

 Az igazság ehhez képest az, hogy ugyan van a dzsungel, vannak a törzsek és vannak mezítlábas tetovált arcok is, sőt nagyjából mindenki hisz a szellemekben, de a túlnyomó többség mégiscsak légkondícionált irodákban, hotelekben és étteremekben dolgozik magassarkúban és nyakkendőben, városokban él és plázákban tölti a hétvégéit.

Azok is, akiknek a dédszülei még vadásztak a dzsungelekben, tradícionális törzsi falvakban éltek és az erdő szelleméhez imádkoztak.

A kapitalizmus (és a brit gyarmatosítók) tökéletes munkát végzett, kihozta Borneó népeit az erdőből és fotocellás ajtók mögé zárta őket.

20160702_184136_1.jpg

Kuchingi utcakép mecsettel (a többség keresztény Borneon, annak ellenére, hogy Malajzia muszlim ország)

 A munkámnak köszönhetően több száz helyivel kerültem kapcsolatba és mivel beszélgetős órákat tartok, ezért elég sokat megtudtam az életükről. Kuchingban vagyunk, Sarawak állam fővárosában, ami egy 600 ezres város,

minden megvan itt, ami Budapesten, csak kicsit kisebb. Folyó a város közepén, éttermek, bárok, bevásáróközpontok, közlekedési dugók, McDonaldsok és KFC-k, H&M és mozik, sétálgató párok és családok, kutyák és macskák, koszos utcák.

20160707_180041.jpg

Kuching = macska malájul, szóval szerencsére elég erősek tematikus szobrokban

Mivel ez a helyi főváros, még itt a legjobbak az álláskeresési lehetőségek Borneón. De itt is eléggé küzdenek a fiatalok, ami munka van, az durván alulfizetett és kemény.

Hat nap munka hatvanezer

 A kezdő frissdiplomás fizetés egy hotelben vagy marketig ügynökségnél pl 800-1000 ringit körül mozog havonta, ami 60-70 ezer forintnak megfelelő összeg, ezért cserébe minimum hat napot dolgoznak, de többnyire inkább hetet. Nagyon hálásak, ha időnként egy szabadnapjuk véletlenül hétvégére esik. Az élet egyébként kb 30%-kal olcsóbb, mint Magyarországon, de így is lehetetlen megélni abból az ezer ringitből, kivéve, ha együtt marad a család és közösen állják a költségeket. És ezeket az állásokat is eléggé megbecsülik, ha megszereznek egy helyet, évekig, évtizedekig ott maradnak, mert nem nagyon van más lehetőség.

Pláne, ha sikerül köztisztviselői állást elcsípniük, mert ahogy egy középkorú tanítványom fogalmazott az egyik vizsga esszéjében ők

"annyira szerencsések, hogy CSAK 5 napot kell dolgozniuk egy héten, szóval rengeteg szabadidejük van."

Van három tanítványom, 21 és 22 éves lányok, főiskolát végeztek itt Kuchingban és most jobb híján egy hotelben dolgoznak két műszakban. Nappal szobákat takarítanak, este pedig pincérnők. Soha nem buliznak és ha van szabadidejük véletlenül, akkor a szüleiknek segítenek. Mindent megtesznek, hogy ott tudjanak lenni az órákon, mert nagyon szeretnének angolul tanulni, ezért többször elkéredzkedtek a melóból. De most július van, fesztivál szezon, Malajziában és beindult a turizmus az európai és amerikai nyár miatt, szóval már nem tudnak órákra jönni. Már az üzeneteimre se mernek válaszolni, mert szégyellik magukat emiatt. Próbáltam pótórákat szervezni nekik, de hajnali 2 kivételével tényleg soha nem érnek rá. És nem ők az egyetlenek itt.

20160712_184948.jpg

VERSENY!!!!!

Ha mégis akad pénze a szülőknek (ahogy amúgy a kínai családok nagy része elég jó él itt), akkor azt a gyerekeik különórira költik. Elképesztő, hogy mennyire le vannak terhelve a gyerekek, külön maláj, külön matek, külön angol, külön zeneóra, külön tánc. 4-ig suliban vannak, aztán 5től indulnak a különórák estig. Minden szülő a legjobbat akarja kihozni a gyerekéből, ezért nem nagyon hagyják élni őket. Ez mondjuk nem újdonság, Európában is ez van, de az ázsiai szülőkkel beszélgetve a tendencia sokkal erősebbnek tűnik itt.

Az sem meglepetés, hogy az erdőből a városokba költöztek az emberek, ahogy ez a világ legöbb helyén történt az elmúlt két évszazadban az iparosodásnak köszönhetően. Csak éppen nekem ez itt sokkal szembetűnőbb, mert Borneo kultúrája és törzsei az erdő imádatára épülnek, és még a városokba költözött törzsi gyökerű fiatalok is tartanak bizonyos szokásokat, csak éppen már szinte soha nem töltenek időt a dzsungelekben. De az első korty rizsviszkt azért biztos ami tuti, a földnek áldozzák.

20160627_160427.jpg

Ez 40 perc kocsival a várostól. Rizsföldek, faházikók és csodálatos hegyek és dzsungelek. 


Hűtött fogyasztás

 Itt a szabadidő a családé és a shoppingolásé. Malajzia a bevásárlóközpontok országa, minden városban három utcánként belefutsz egy plázába, amik hétvégente valóban tömve vannak emberekkel. Mindenki itt lóg. De általában nem vesznek semmit, mert nincs rá pénzük, szóval sportszerűen űzik a window-shoppingot (kirakatnézegetés), és ezt a szót mindenki ismeri angolul.

De mi fenéért lógnak unalmas plázákban hétvégente, amikor a világ leggyönyörűbb helyei veszik körbe a városukat?

20160409_183639.jpg

Mert így szokták meg. Mert a plázákban van légkondi és nem süt a nap. Utálják a meleget és pláne a napsütést. Ebből az következik, hogy mindenhova autóval mennek, amiben van légkondi, hogy ne kelljen a napon sétálni. Ha mégis erre kényszerülnek, akkor jön az esernyő árnyékolásra.

Pedig itt egyáltalán nincs trópusi hőség, ahogy képzelnétek. Végtelenül kellemes 28-30 fok van, sokszor esik és felhős az ég, szóval nem a legdurvább tikkasztó júliust kell elképzelni, hanem a kellemes késő május - júniust, kicsit nagyobb páratartalommal. Nekem kb összesen háromszor volt nagyon melegem itt Kuchingban, amúgy meg tökéletes az idő. De ők annyira utálják, hogy konkrétan engem se akarnak kiengedni napközben a napra és melegbe. Amikor egy Iban faluban ünnepeltem a törzsi ünnepeket, akkor konkrétan összevesztem a családfővel, aki megtiltotta, hogy kimenjek a házból napközben, mert túl meleg volt szerinte. Szerintem meg csodálatos 32 fokos napsütés.

Nem ismerik az országukat.

 Mindezekből az következik, hogy elég keveset tudnak arról, hogy milyen csodálatos helyen élnek. Időnként elautóznak a legközelebbi strandra, ahol esznek meg elvannak a családjukkal, de ennyi. Azon a strandon kívül még 4 sziget, 10 nemzeti park és dzsungel, 8 vízesés, 3 barlang, 4 másik gyönyörű strand vár felfedezésre. Annyira nem járnak ezekre a helyekre, hogy amikor az egyik diákunk kirándulást szervezett az osztálynak a Bako Nemzeti Parkba, ami a leghíresebb hely a körkényen, z turisták emiatt jönnek ide, és így néz ki:

 20160509_121813.jpg

akkor tizenkettőből tízen életüken először jártak ott. Én már másodszorra. Elképesztő volt látni, hogy le vannak nyűgözve. Be se csukták a szájukat és kb 200 képet és szelfit csináltak. A fő ok, amiért nem jártak még itt, az hogy drága. Helyieknek 30 ringit a hajó + belépő összesen, ami 2100 forint. Egy mozijegy 15 ringit, moziba kéthetente járnak. De mégis, a plázában mozizás (éppen ugyanaok a hollywoodi filmek mennek, mint otthon) már sokkal inkább természetes része az életüknek, így ezt az összehasonlítást sose teszik meg.

20160712_161059_1.jpg

Út a városba. Őrült dugók minden reggel nyolc körül. 

Ugyanezt tapasztaltam Sabah államban, Borneó északi részén Kota Kinabalu városban, ahol helyikkel lógtam, és egyik vasárnap elvonatoztunk egy közeli tengerparti faluba. A csapat nagy része életében először ült vonaton. Teljes izgalomban voltak, fotók, szelfik, kamera, minden. 

Vannak persze kivételek és nem mondom, hogy mindenki ilyen. Többen vannak, akik sokat járnak túrázni a környező hegyekbe, de ők az abszolút kisebbség. És nem csak itt Kuchingban van ez így, hanem Sabah államban KK-ben is ugyanezt tapasztaltam és ezt mondják mások Malajzia más részeiről is. Hogy nem nagyon mennek sehova. Mintha az, ami nem kerül pénzbe, nem jelentene értéket.

Persze ha belegondolok, én se mászom fel a Gellért-hegyre minden szombaton Budapesten, de itt most arról beszélünk, hogy az itteniek közül nagyon sokan még SOHA nem jártak a saját Gellért-hegyükön. 

Amikor nagy ritkán mégis kijutnak a várousukból egy-egy csodálatos természeti helyre, akkor pedig jobban rácsodálkonak, mint a magyar lány, aki életében először jár Ázsiában. Annak ellenére, hogy a nagyszüleik még a dzsungelekben éltek. 

A kapitalizmus kihozta az erdőből Borneó népeit és a városokba zárta őket, örök légkondiba szocializálva az új generációkat.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://malajmimpi.blog.hu/api/trackback/id/tr398876096

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása