Vasárnap olyat láttam, hogy tényleg nem tudtam becsukni a számat órákig. Kuala Lumpur külső részén egy bazinagy országút mellett egyszer csak ott egy rohadtnagy hegy (szikla, ami sokkal nagyobb, mint a Gellért-hegy), rajta kvázi egy dzsungel, és a barlangot, ami a közepében van, egy 50 méter magas hindu istenség arany szobra őrzi. És csak úgy elautózol mellette, ha nem figyelsz. A tökéletes Indiana Jones díszlet mellett!!
Ez a Batu barlangok, a legnépszerűbb hindu szentély Indián kívül.
Minden évben 1-1,5 millió hindu zarándokol ide januárban vagy februárban a Thaipusam fesztiválkor. Most nem voltak annyian szerencsére, de így is sokukkal találkoztam. A lépcsőn felfele ez a férfi például megkért, hogy fotózzam le őt a fiával, mert az szerencsét hoz. Lefotóztam:
Maguk a mészkő barlangok már kb 400 millió évesek, szent hellyé az 1800-as évek végén váltak egy indiai kereskedőnek köszönhetően, akit a barlang lándzsa-alakú bejárata inspirált Muragan istenség (háború istene) 42 méteres aranyszobrának felállítására (oké, nem 50, a poszt elején túloztam!). A szikla lábánál fekvő templomba csak cipő nélkül lehet bemenni, de mindenképp érdemes.
Itt nem tudtam megállni, hogy elfogadjam a pöttyöt a homlokomra egy nagyon szexi festett testű tökéletes manbunnal rendelkező csávótól, bármennyire is villogott a összes Mic és Buzzfeed cikk a fejemben a cultural appropriation borzalmairól.
De hamar átlendültem a lelkiismeretemen, amikor makákó majmok tömege kezdett körülöttem ugrálni a lépcsőkön felfelé, akikkel csodálatos szelfiket készítettem. Ő nyert.
Elég cukinak tűnnek amúgy, de amikor ciccegsz nekik, mint a kutyádnak, akkor nagyon parán tudnak vicsorogni. És tényleg lopnak kaját. És tényleg esznek banánt, a saját szememmel láttam. Méghozzá elképesztő sebességgel. De most inkább nem a banánevésről teszek ide képet, mert ez sokkal cukibb:
Úgy éreztem magam ezen a helyen, mintha nem is a saját életemet élném, hanem valaki másét figyelném kívülről irigykedve. Ezt mondjuk már többször éreztem itt. De aztán mindig összekapom magam, és igyekszem a lehető legnagyobb mértékben magamévá tenni a pillanatot, hogy én most tényleg itt vagyok a világ egyik legizgalmasabb helyén. Majmok ugrálnak körülöttem egy hatalmas aranyszobor mögött, miközben egy varázslatos mészkőbarlangba mászom fel, őrületes növények között. Ide:
Aztán meg békésen lesétálok az ugráló majmócák között így:
Csak hogy ne utáljatok nagyon, közben elkezdődött a kiképzésem, amitől egy hét alatt megtanulok angolt tanítani malájoknak. Iszonyú fárasztó, reggeltől estig, szóval már nem lógok egész nap ilyen helyeken, hanem egy tréningteremben ülök 13 másik emberel és post-itekre írok dolgokat meg tankönyveket tanulmányozok.
De ez is nagyon izgalmas és erről is írok hamarosan.
Közben minden nap van új kontent az instán, Maláj Mimpi, szeressétek!